Edgár honlapja

     Öt testvéremmel 2009. augusztus 27.-én láttuk meg a napvilágot Baracskán. Sajnos születésem után kicsit rossz irányba alakultak a dolgok. Nem igazán tudtam „anyukámból táplálkozni”, mert gyengének és erőtlennek éreztem magam erre a világra. Később erőt vettem magamon és a gondozóim, valamint egy kedves kecskemama tejével mégis úgy döntöttem, hogy igenis megpróbálom és én leszek a legerősebb a családba. Mára már tudom, hogy jól döntöttem.

     Miután átvészeltük a nehéz időszakot, nyolc hetesen eljött az idő, hogy elkerüljek a születésem helyéről és egy másik szerető családba éljem le az életemet. Október 17.-én este, eljött az idő. Ma már nagyon örülök, hogy így történt. Nem hiszem, hogy jobb helyre kerülhettem volna (bár egy testvérre mindig vágytam, akivel együtt játszhatnék …)

     Jelenleg Pilisvörösváron élem napjaimat. Kicsit hóbortos vagyok, nagyon szeretek mindent szétszedni… olyan jó. Sokszor kikapok miatta, de nem tudják megérteni, mennyire jó érzés szétszedni az ülőgarnitúrát, a szőnyeget, a cipőket… Szoktam lábakat is harapdálni, meg kezeket, az is nagyon jó, de ha ilyet csinálok mindig felültetnek egy konyhaszékre és ott megnyugszok, mert nem merek leugrani.

     Szeretek sokat aludni, nagyokat enni (főleg ha mások esznek, azt nagyon szeretem elkunyerálni), sétálni, szuszmákolni, cuclizni a plüssmacimat, harapdálni, felülni az őrposztomra és figyelni a mozgást, és nagyon szeretem az idegeneket megismerni (ezt sokszor nem tolerálják). Mindennap elmegyek valakivel sétálni. Keresem a legnagyobb dagonyákat és pocsolyákat és imádok a magas fűbe rohangálni. Minden hónapban egyszer elmegyünk a bulldog találkozóra is, ahol nagyon sokat játszok a rokonokkal.

     Ami az alvást illeti, még meg kell jegyeznem néhány dolgot mert nagyon szeretem. Állítólag nagyon hangosan horkolok (bár engem nem zavar, mert nem hallom) és sokat pukizok. Nem szeretek egyedül aludni. Napközben kiszoktam feküdni a napra egy kicsit, de este jó valakivel együtt aludni. Sokszor alszok a „papával” vagy a „mamával” a nappaliba és szoktam anyuval és apuval is aludni az ágyukban. Ha már róluk esett szó, akkor itt bemutatnám őket.

     A papa: sokszor kikapok Tőle és haragszik rám, ha butaságot csinálok, de nagyon szeret és nagyon félt engem. Mindig ad az ennivalójából, télen szoktunk együtt fát pakolni és begyújtani a kazánházba, reggelente mindig kijön velem, ha pisilnem kell, napközben sokat van velem és sokat szoktunk együtt aludni. Sajnos a nappaliba már nem nagyon férünk el a kanapén együtt, de azért mindig megoldjuk valahogy.

     A mama: a mamától szoktam a legkevésbé kikapni. Ő is nagyon szeret engem és sokat szoktunk együtt sétálni. Vele, azért jó sétálni, mert mindenbe beleenged. Dagonyázok nagyokat és mindenhol megállhatok egy kicsit szuszmákolni. Nagyon jókat szokott nekem főzni és mindig megfürdet, ha koszos vagyok. Egyetlen dologban nem vagyunk közös nevezőn: nem engedi, hogy a hálószobába aludjak az ágyon, pedig ott lenne a legjobb…

     Az anyuci: az Ő lábát a legjobb harapdálni a világon, de ő nem szereti. Szoktunk együtt sétálni és összebújva nagyokat aludni. Sokszor letúrom őt a párnájáról, mert annyira jó az a párna. Tőle kaptam a kedvenc macimat, amit szinte mindennap cuclizni szoktam. Nagyon szeret és aput sokszor leszidja, ha apu keményen bánik velem. Ő akkor szeret igazán, ha jó kiskutya vagyok, de szokott azért velem az udvaron nagyokat játszani és jól megszokott dögönyözni.

     Az apu: Ő volt az aki igazán szeretett volna engem és végül el is hozott a szülőhelyemről. Mindig próbál nevelni, tanítani, de én egy angol bulldog vagyok és pont. Azért, hogy egy kis siker élménye legyen, leülök, ha megkér rá. Sokat szoktam vele és sokszor anyuval együtt hármasban sétálni. Délutánonként elég nagy köröket megyünk és együtt szoktunk menni autóval a bulldog találkozókra. Szoktunk nagyokat játszani, és sokszor alszunk együtt az ágyukba. Szokott engem masszírozni és vakargatni, és ha valami bajom van a doki bácsihoz is együtt megyünk. Nagyon szeret engem.

Szóval ez az én kis történetem és az én kis családom akiket nagyon szeretek, és így öten együtt éljük életünket.

Kilimanjaro Rose Edgár